Kezdõlap Kapcsolat

Zene

 

Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntelek honlapomon. Remák János vagyok. Fiatal korom óta Csehországban élek. A Felső-Bodrogközben születtem, Bély községben. Megszületni és felnevelkedni egy földrajzi helyen annyit is jelent, hogy az ember lelkének alappilléreit az adott terület jellegzetességeiből, s az ott élő emberek lelkivilágából építi fel. Ha valaki fontosnak tartja e nagyvilágban belső én-je szerepét, akkor tudnia kell, hogy az első benyomások mély nyomot hagynak abban, s bizony befolyásolják őt az összes, majdan elkövetkezendő események megítélésekor is.

Zenével legelőször kamasz koromban foglalkoztam, egy kisfalusi szinten, abban a korban, amikor is a népzenét lassanként kiszorította az akkor sebesen terjeszkedő rock-zene. (Megjegyzem, hogy nagy tisztelettel és nosztalgiával emlékezem vissza az akkoriban még nagy becsben tartott cigány muzsikusokra, akik egyben a népi táncot is éltették, mint életük szerves -s tőlük születésüktől fogva elválaszthatatlan- részét.)

Beköszöntött az életemben egy elég hosszú időszak, amikor a zenei ambícióim a holtpontra jutottak. Talán hiányát sem éreztem annak, hogy ezzel foglalkozzak. Szerencsémre csak addig, ameddig olyan közegbe nem kerültem, ahol a zene iránti érdeklődés szinte mindennapos volt. Huszonhárom éves katonai szolgálat után egy vidéki javító intézet nevelőjeként dolgoztam. Főleg a cigány származású növendékeknél észleltem, hogy identitásukat lépten-nyomon  zenéjükkel is kifejezésre juttatták. Csodálkozásomra azok a gyerkőcök, akik bizony eléggé silány körülmények között nevelkedtek- vagy az utcán, vagy a túl eliparosodott városok perifériájának nyomortelepein, megcáfolva az azzal járó gyermekotthoni és egyéb kivetettségüket-, a legszélsőségesebb helyekről is elhozták identitásuk jeléül a már kihalóban lévő ősi zenéjüket, amit még a környezetükben -úgymond szinte tudatlanul-, morzsaként összecsibráltak.

Ekkor vettem elő újra megporosodott gitáromat, és igyekeztem zenei tudásomat valamiképp feltámasztani. Azt kezdtem fontolgatni, hogy a zenét egyedi módon is lehetne alkalmazni, mint egy sajátos kifejezési eszközt. Több mint tíz év telt el ezután, mikorra megszületett az első szerzeményem. Persze, azt is évekig csiszolgattam. (A mai változata: „Úton hazafelé“) A második pedig „Amíg titok a piramis“ (lásd. Videó).

Ezeket a valóságosan naiv próbálkozásokat elkezdtem rögzíteni a nagyon kezdetleges házi stúdiómban, ami azért idővel egyre tökéletesedett - itt élő barátomnak köszönhetően-, aki még most is lemezeim kivitelezője, borítóinak egyik tervezője, és nem utolsó sorban a technikai berendezések karbantartója.

Most pedig arra térnék ki, hogy miképp születnek szerzeményeim. Kiinduló pontnak mindig megfelel egy kóbor vagy kusza ötlet, amit addig játszadozok körbe-körbe, amig ki nem alakul egy szerzeménynek mondható szám, aminek még neve sincs. A további alkotások létrejötte közben valamiféle gondolati téma merül fel folyamatosan bennem, ami abban az időszakban kihívóbban foglalkoztat, általában az lesz majd a leendő CD címadója is.

A legelső zeneköteményeim („Malenkij robot“, „Szelmenci vagyok“) a gyerekkoromban talán a legelhallgatottabb témakörökbe tartoztak. Ismerőseim, rokonaim révén bennem is mély nyomot hagytak ezek a történések. Afféle belső késztetésemre hallgatva, szinte teljesen felkészületlenül, vagy mondhatnám úgy is, hogy autodidakta módon, hozzáláttam a munkához. Minden ehhez kapcsolódó megoldás menet közben alakult, és általában az album elkészítése egy teljes évet vett igénybe.

A zenét aláfestő hanganyagot saját magam készítettem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kihaló félben lévő rovarokra -verőfényes nyári napon -hosszabb ideig kellett leselkednem - akár egy arra tévedt légyre is-, mint az eget hasító repülőgépek sokaságára.(lásd. „Örök hajnal“) Köztudottan ezek a rovarkák arról híresek, hogy az arra haladó vándort bizony olykor bosszantják is. Figyelmemet az sem kerülte el, hogy miként hever az út porában a kerékpározók által agyontaposott csigák sokasága, melyek nagy, kitartó szorgalommal húztak végig a mezei úton, persze, ezáltal nagy kockázatot vállaltak a természet rajongók közönye miatt.

A kis földi rovarokról azért írok ily nagy jelentőséggel, mert tudatában vagyok egy kibontakozó kozmikus tudatnak is, s ennek révén fontosnak tartom azt.

 

Videó

Régi www

- - -

BlackArt Publishing

Explorer browser below 6 does not use the music player. Explorer 6+ need Flash plugin.
Use new html5 browser: Firefox, Opera or Chrome.